Bogárfóbia

Kisebbik gyermekem retteg a bogaraktól. Ez így önmagában annyira meglepő sem lenne, hiszen nőből van, továbbá rendelkezik egy nővérrel és egy anyával, ergó további nőnemű egyedek is vannak a közvetlen környezetében, akiktől eltanulhatta ezt a viselkedést. Csakhogy nagyon nem volt mit. Ráadásul ez a kislány ugyanaz a kislány, aki tavaly ilyenkor megpiszkált minden egyes ízeltlábút, előszeretettel pöckölgette, vizsgálgatta a hangyákat, pókokat, sőt - legnagyobb rémületemre - még a fullánkosokra is ráment volna, ha nem vagyok elég gyors. Örültem is neki, hogy ilyen jó viszonyt ápol a bogarakkal, mert igyekszem a lánykáimat nem a legapróbb rovartól tűhangon sikoltozó nőstény egyedekké nevelni. Ami valljuk be, időnként nekem is nehezemre esik. A pókók, hangyák, egyéb apróságok hidegen hagynak, de a fullánkosoktól - valószínűleg már csak az allergiám miatt is - nekem is elszorul a torkom, a kitinpáncélosoktól pedig kiráz a hideg. És akkor sem voltam túl boldog, mikor egyedül maradtam a lakásban egy szép kifejlett csótánnyal. Kétszer is. Ennek ellenére igyekszem magam türtőztetni, és mindkét gyermekemnek azt kommunikálom, hogy a bogarak az életünk részei és nem kell rögtön a szomszéd kerületig szaladni előlük. Lizinél be is jött (egy darabig), mostanában viszont minden szezonkezdéskor pár napig para van, de végül szerencsére megnyugszik. Maja azonban pánikrohamot kap minden egyes bogár láttán. A minap testközelbe került három darab bodobáccsal, rögtön végig is futott rajta a jeges rémület. Odahívott és elkezdte mantrázni a tőlem tanultakat: "Nem kell félni a bogártól. A bogár aranyos". Én is elismételtem a mondatokat, majd úgy tűnt, hogy Majci megnyugodott. Ez egészen addig tartott, amig szegény kis bodobács elindult feléje. Itt teljesen vége volt, magánkívüli állapotban kezdett el szaladni, amíg csak bírt. Aztán másnap a sokk megismétlődött egy 1 mm-es pókica láttán, ami a mosdókagylóban ejtőzött. Rendszeresen úgy ébred, hogy az első mondata ez: "nem kell félni a bogártól, a bogár aranyos". Nem tudom hogy lehetne átbillenteni ezen. Tegnap este hatalmasat pancsolt a fürdőkádban, a vízbe azonban belepottyant 1 db 2 mm-es fekete szösz. Azt a repülőrajot, amit a szösz láttán bemutatott! Pánikolva, sikítozva pattant föl állásba, majd azonnal a kád peremén termett, és remegve kapaszkodott belém. Hiába nyugtattam, hogy nem bogár, csak egy kis szösz, zokogásban tört ki.
Az eset után a reggeli ébredésnél a már ismert mondatot kiegészítette a "nem kell félni a szösztől, a szösz aranyos" szöveg is. Elképzelésem sincs, hogy hogyan lehetne ezt a fóbiát feloldani, de nagyon jó lenne túljutni rajta. Főleg, hogy itt a tavasz, bogárból csak egyre több lesz...