Ismét fogas hetünk volt, ami azt figyelembe véve, hogy - jobb esetben - összesen 104 db fogat fog élete során növeszteni két csemetém, nem túl meglepő. Nem tudom máshol hogyan zajlik a fogak növesztése/elvesztése, de nálunk mindig okoz néhány izgalmas pillanatot a folyamat, melyekről már korábban is írtam itt és itt.
Miután Majci viszonylag gyorsan kinövesztette első négy fogát, hátradőlt, és úgy döntött, hogy a folyamatot itt befejezettnek tekinti - lelki szemeim előtt pedig már pörgött előttem a képsor, amint az érettségi előtt álló csimotámnak turmixolom a vacsoráját. Hónapokig nem volt hajlandó a témával foglalkozni, így aztán magam is meglepődtem, hogy közel fél év után kijött az 5. fog csücske. Miután további jeleket nem észleltem a szájában, el is veszítettem az egészséges kíváncsiságomat, miszerint időnként azért bekémleljek Majci szájába. Azt láttam, hogy a bal fölső kettes nem szándékozik kibújni, máshol pedig még duzzanat sem volt fellelhető, így letettem arról, hogy bármi változás álljon fent a fogak számát illetően.
A meglepetés egy kiadós orrporszívózás közben ért. Naná, mikor lehet nyugodtan szemrevételezni egy 13 hónapos fogkészletét? Hát persze, a porszívózás közbeni szakadatlan üvöltés közben. Itt vettem észre, hogy nem csak hogy kibújt végre pár napja az a fölső kettes, de bal oldalon alul kint van teljesen egy rágófog. Na, ez volt az a hely, ahol biztosan nem kerestem volna fogat az elkövetkező időkben. Lizinél emlékeim szerint olyan 11. volt a sorban, Majcinál viszont igencsak beelőzött ez a kis rágófog. Feltéve, ha ez az első örlő és nem a második, hiszen jelen helyzetben - első metsző, szünet, szünet, sok szünet, egy rágó - ezt is nehéz megmondani. És én már ezek után semmin sem lepődnék meg a fogakat illetően...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése